2017. Álom hava (December) 11.-e - Árpád, Árpa neve napja.      Nevenapra / Születésnapra magyar köszöntés
Csángók - Makultur.hu
Ajánlók

A csángók több Oláhországban élő magyar nyelvű (kisebbségi) népcsoport összefoglaló neve.

Három fő csoportjuk van:

a moldvai csángók,
a gyimesi csángók
és a barcasági csángók.

 

„Vajha Moldvának is kies parlagjai,
A` Meddig terjednek a` Pontus habjai,
Magyar Koronánknak árnyékába menne,
S a` Tsángó Magyar is Polgártársunk lenne!!!"
- (Csokonai Vitéz Mihály: Marosvásárhelyi Gondolatok, 1798)

 

Az oláhországi - történelem hamisítóan bevett szóval "romániai" - népszámlálásokkor külön népcsoportként jelölték meg a csángó magyarokat.

A "Csángó" népnév eredete

A csángó szónak Moldvában a következő változatai ismertek: csángú, sángó, sángú, sangó, csangó és csangú.
A szó eredetéről szóló elméletek két nagy csoportba oszthatók:

  1. jelzői, melléknévi eredetű, és tulajdonságot jelöl
  2. eredetileg is népnevet jelentett.

A jelzőből (melléknévből) alakult népnév elmélete

  • A székely nyelvjárásokból származik:
    • a csángál (1. rosszul, fülsértően harangoz, 2. hamisan énekel 3. csacsog, fecseg 4. elkóborol, elcsámborog) szóból, azaz a csángó az, aki „hamisan", „fülsértően" beszél (lásd: sziszegő beszéd). A székelyek és maguk a csángók a csángó szót az elcsángál, azaz „elkószál, elcsavarog" értelemmel magyarázzák, hiszen a székely nyelvjárásokban az elcsángál és a csángál szó „kószál, elkóborol" jelentése is használatos.
    • a csángat (csenget) szóból, azaz a csángók azok, akik a csengőt, kolompot viselő teheneik után elkóboroltak (például ezt tartja a pusztinaiak népi etimologizálása is).
  • A mezőségi vagy a tiszai nyelvjárásokból ered:
    • Kallós Zoltán közlése szerint a Mezőségen a fiatal kóborló legényt „cángó"-nak hívják, az Új Magyar Tájszótár szerint pedig Nyíregyháza környékén a csángó szót „csavargó" jelentésben használják.
  • A „csángat" (=„kiabál") szóból ered.
    • A barcasági Apácán így magyarázzák a csángó szó eredetét: „Hát, csángók, mert itt vót a határ. S akkor vót a vár, s akkor mikor veszély vót, akkor harangoztak, meggyújtották a szalmát, hogy »vigyázzatok, mert veszély van«, s akkor. Ezért mondják, csángók, mert mikor jött az ellenség, akkor zergettek, kiabáltak, s akkor azt mondják, hogy »csángáltak«. Akkor innen eredett a csángó szó. ... A szomszéd falusiak mondják az apácaiakra."[1] Ez a kifejezés is utal a csángóknak a székelyekéhez hasonló határőrizeti szerepére.

A csangar / kangar népnévből való (besenyő, kun) elmélet

A 19. század végéig általánosan elfogadott nézet volt, hogy a csángók kun eredetűek (a kun hosszú ideig gyűjtőfogalom volt a keletei népekre), majd miután tisztázódni kezd a különbség a kunok, besenyők, kangarok között, kikristályosodik az az elmélet is, miszerint a csángó szó eredetileg is népnevet jelölt, méghozzá a nyolc besenyő törzs három kangar (csangar) népét.

  • Gegő Elek 1838-ban elfogadja a csángók kun eredetét, ő veti fel a kangar eredet lehetőségét: „Azonban hogyan ragadott a kunokra a csángó nevezet (mert a többi moldvai magyarokat így nem hívják), minden nyomozásom után is rá nem jöhettem. Constantin császár a paczinatákat, kik akkor Moldvát lakták s némellyektől kun nemzetségnek tartanak, changaroknak nevezte. Mongol nyelven chango=erős. A sinaiak Tibetet Changnak mondják"

    Gegő Elek. A moldvai magyar telepekről. Buda, 68. o (1838)