Rainer-ház - a Szegedi Irodalmi Múzeum leendő otthona

Rainer-ház

hrsz.: 2802 Juhász Gyula u. 3.
(korábban Fodor u. 3., Tisza Lajos krt. 25.)

Története: Az elegáns, magasföldszintes polgárház a Palánknak az 1879. évi nagyárvíztől megkímélt épületei között, Rainer / Reiner Ferenc kádár birtokaként szerepel. A portával kapcsolatosan az árvíztől egyébiránt károsodott a házbirtokoson kívül Winkler József nyugalmazott alezredes és Reiner Gyula mértékhitelesítő.

Rainer Ferenc kádár- és asztalosmester egyik alapítója, (1854-1872) főcéhmestere volt az önálló Szegedi Kádár Céhnek 1852-ben. Nemzetközi hírnevét az 1873. évi Bécsi Világkiállítás alkalmával alapozta meg ahonnan érdeméremmel tért vissza, ezt követően aktív szorgalmazója a szegedi országos ipari vásár megrendezésének. 1865/1876-ban épület- és bútorasztalosáru gyárat alapított. A megbízható szakember hamar élére állt a különböző iparos kezdeményezéseknek 1873-tól bő 25 esztendőn át, 1900-ig vezette alapító tagként az Ipartestületet, valamint 1890. évi létesítésétől a Kereskedelmi és Iparkamara iparosztályát. Az 1877-ben született Polgári Iparos és Gazdásági Körnek szintén 12 évi fennállása alatt elnöke. 1879-ben az 58., 1885-ben a 74. Szeged legnagyobb adófizetői között, amivel a város törvényhatósági bizottságának virilista tagja. Felesége Jenovai Terézia. Munkásságát jól példázza, hogy másodmagával ő készítette a szegedi színház ülőhelyeinek famunkáit (1886).

A Kereskedelmi és Iparkamara jelenlegi szegedi székházában (Párizsi krt. 8-12.) - munkássága elösmeréseként - egy 70 fős konferenciaterem viseli Rainer Ferenc nevét.

A városrekonstrukció idején már fia, Rainer Károly (1841-1913) kádár és bútorkészítő iparos, valamint neje, Nyilasi (Pfeilschifter) Mária tulajdona az ingatlan. Rainer Károly azon kevesek egyike, aki egy kézműipari vállalkozást képes volt életképes nagyüzemmé kiteljesíteni, s ennek révén említésre méltó tagjává vált a szegedi nagypolgárság elitjének. 1901/1903-1913 között, hosszú időn át szintén az Ipartestület elnöke. Meghatározó jelentőségű asztalos munkái: szegedi városháza, faragott kapu (1883); Széchenyi tér 16. Aigner-ház portálterv (1899); nagyváradi színház (Fellner és Helmer, 1899-1900),

A szomszédos, Tisza Lajos körút 25. számú telek az 1880-as évek elején már szintén Rainer Károly tulajdona, amelyet telekkönyvileg csak jóval később, 1910-ben kapcsoltak a Rainer-ház portájához.

Az 1892. esztendő az üzem jelentős fejlesztésének jegyében telt. Toldalék, emeletes műhelyt és kapubejáratot építettek. A Tisza Lajos körúti telek jobb oldali, belső sarkába, a főépület folytatásában üzleti helyiséget, valamint vele átellenben, a közös telekhatáron átnyúlóan nyitott színt és fáskamrákat emeltek. A szín is tűz- és végfalakkal volt ellátandó, s a kiskörútra néző oldalának a körút vonalától legalább 6,0 m távolra kellett esnie. (A városrekonstrukció során szintén Rainer Károlyé a kiskörúton e telekkel kissé ferdén átellenben - az árvíz előtt Tükör utcai -, a későbbi kiskörút és az Arany János utca találkozásánál lévő, hatalmas, 1037 öles telek, amelyre a sarki, árvíz előtti, emeletes lakóház mellé 1880-ban szintén asztalos műhelyt építtetett.)

A Nyilassy (Pfeilschifter)-család számottevő tagja:

Pfeilschifter Pál kádármester, felesége Jenovai Terézia (az ő másik férje Rainer Ferenc kádármester, s másik fia Rainer József (1854-1907) ügyvéd, Szeged város főkapitánya); Fiuk Nyilassy (Pfeilschifter) Pál (1846-1919) ügyvéd, névváltoztatást 1868-ban kért; irodát 1872-ben nyitott a Tükör (ma Arany János és Madách) u. 14. szám alatti Reiner-féle házban; Nyilassy (Pfeilschifter) Ferenc asztalosmester, nevét 1863-ban magyarosította; Fia Nyilassy Sándor (1873-1934) festőművész.

Rainer Ferenc másik fia Rainer József (Szeged, 1854 - Szeged, 1907) ügyvéd, városi főkapitány, több egylet tagja, illetve elnöke. Felesége Lemle Ilona Antónia. Öngyilkos lett.

A gyár vezetését Rainer Károlytól 1908-ban átvette fia, Rainer Ferenc Pál (Szeged, 1883 - Szeged, 1972 után). A több évtizeden át meghatározó jelentőségű és fejlődő cég ezt követően Rainer Károly és Fia néven szerepelt, s a századforduló éveitől a parkettagyártást is fölvállalta.

Rainer Ferenc ösmereteit Budapesten, Bécsben és Németországban tökéletesítette, és a gyárat gőzerőre rendezte be, amely az Alföld legelső, modern, speciális famegmunkáló gépekkel fölszerelt asztalosárugyára. Épület- és bútor-asztalosárukat gyártott, melyeket korábban főleg a Balkánra exportált, 1938-ban csak belföldön értékesítette. 16 embernek adott kenyeret. Rainer Ferenc 1929-ben a város törvényhatósági bizottságának virilis tagja; a Szegedi Ipartestületnek és a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamarának - nagyapját és édesapját követve - ő is elnöke 1938-tól. Számos üzemi (szakmai) kitüntetés tulajdonosa, több kulturális és társadalmi intézmény tagja. 1922-ben a Fodor u. 9. (?), 1942-ben és 1947-ben is a Fodor u. 3. szám alatt lakott. 1908-ban bácsai Szántó Elza / Erzsébet Irént vette feleségül, akitől Gábor és Ferenc (?-1932) nevű gyermekei születtek; Gáborból építész lett.

Egyik bátyja (ifj.) Rainer Károly (Szeged, 1875 - Budapest, 1951) 1897-ben szerzett diplomát a budapesti Műegyetemen. Bécsi és hazai építészeknél (Hauszmann Alajos és Czigler Győző) szerzett gyakorlatot, majd 1906-ban önálló irodát nyitott Budapesten, ahol számos nagy formátumú tervpályázat nyertese vagy díjazottja. Kitűnő munkái között banki székházak, szálloda, számos bérház és villák szerepeltek (Budapest, Temesvár, Nagyszeben). Szülővárosában, Szegeden is jelentős alkotásai dicsérik: a fogadalmi templom tervpályázatának II. díja (1904), a rókusi templom (1910), mindkettő Aigner Sándorral.

Másik bátyja Rainer Ágoston Béla (Szeged, 1876 - Szeged, 1951) 1898-ban jogi doktor, 1902-ben megszerzett ügyvédi oklevelét Szegeden jegyeztette be, akkor a Fodor u. 7. szám alatt lakott. Később ügyvédi irodát az Arany János u. 16. szám alatt tartott.

1910-ben Rainer Ferenc - mint a Rainer Károly és fia cég beltagja - kérelmet nyújtott be, hogy a jelen telkeken a meglévő gépház végébe egy újat, valamint a régi fölé asztalos műhelyt építhessen. A tervet Kopasz István állította össze. Akkor a Rainer-házhoz közvetlenül csatlakozó, félnyeregtetős, emeletes, udvari szárny földszintjét gépteremként, az emeletet műhelyként használták a telekhatár mellett egy nagy kéménnyel; ezen épületszárny középső részén kapott helyet az udvar felé eső bővítményként a gépház. "Az ipartelep fejlesztése folytán kénytelen vagyok az épületeket úgy elhelyezni, hogy azok közül a kazánház épület úgy a Tisza Lajos körút 25. (193 öl), mint a Fodor u. 3. (255 öl) telkemen nyer elhelyezést, ennél fogva szükséges, hogy a fent érintett két telek egyesíttessék és telekkönyvileg egy birtoktestté alakíttassék." A telekegyesítés következtében egy 448 öles ingatlan jött létre. A kir. ker. iparfelügyelő nyilatkozata szerint "... a kazánház megfelelő szerkezetű; de gondoskodni kell arról, hogy az ajtó kifelé nyíljon, a helyiség elég világos és szellőztethető legyen. Az ujonan berendezendő műhely pedig a fűrészpor és kis forgácsot elszívó berendezéssel látandó el." A kazánt a mögötte lévő műhelytől 45 cm vastag, nyílásmentes fallal kellett elválasztani. A használhatási engedélyt 1913 elején adták ki.

(Egy sajátos adat: Nagy József (1891-1940 ?) műbútorasztalosként 1921-ben Szegeden, a Tisza Lajos krt. 21. szám alatt villanyerővel berendezett üzemet alapított tíz segéddel és négy tanonccal; 1929-ben bútorgyáros; megözvegyült neje 1942-ben is a Tisza Lajos krt. 21. szám alatt lakott. Két ház különbséggel, ráadásul a Belvárosban két bútorgyár működjön?) (Csíkvári Antal, Kápolnai Iván, Juhász Antal, Gaál Endre, Földváriné Kocsis Luca; a Habermann Gusztávtól származó adatok - az időnként előforduló pontatlanságok ellenére - jól mutatják a Rainer- és a Nyilasi / Nyilassy-családok számos szálon való és hosszan tartó összefonódását.)

1950-ben - a Fodor u. 3. szám mellett - már a Sztálin körúton tartották nyilván a Famunkások Termelő és Értékesítő Szövetkezetének ipartelepét. Ebben az időben a téglából épített és cseréppel födött Rainer-ház teljes emelét, valamint a földszintnek a középső részét - egy ablakkal - még meghagyták a Rainer-család lakásának. A kapubejárat mellett - két ablakkal - üzemi iroda kapott helyet; a bal oldali, négyablakos épületrészt tanműhelyként használták az udvarban működő ipari üzem tartozékaként.

Az üzemet 1952-ben Szegedi Bútorgyárnak nevezték, és a kiskörúti telekrészen nyitott színt, WC-csoportot és portásfülkét, 1953-ban pedig zuhanyozót és munkásöltözőt építettek. 1954-ben forgácselszívó és porszűrő berendezést, forgács- és porkamrát állítottak üzembe. 1980-ban Tisza Bútorgyár. Az eredetileg két telek ma továbbra is egyben van a kiskörút felől nyitott utcafronttal. Az itt lévő melléképületeket a közelmúltban igényesen fölújították. Innen töltik föl a Juhász Gyula utcai főépület összenyitottan igen tágas alagsorában működő italdiszkont üzletet. A főépület emeletén jelenleg egy nyelviskola foglal helyet.

A Rainer-házat már 2003-ban a helyi értékvédelemre javasolt, szeged-fölsővárosi épületek között szerepeltettük a védelemre beterjesztett listán mint „Juhász Gy. u. 3. - Tisza L. krt. 25. emeleti terem stukkói és ajtókeretei is!" megjegyzéssel a belső értékeket is kiemelendő, illetve a jelen leírás jórészének benyújtásával, amiben a következő sorokkal jeleztük egy magasabb fokú védelem jogosságát is:

„A főépület kvalitásainál fogva egyrészt megérdemelne az italdiszkontnál elegánsabb, a polgárházat jobban megbecsülő funkciót, másrészt méltó lenne országos műemléki védelemre is." A javaslatot megerősítettük 2004-ben, a Főépítészi Osztály megrendelésre készített Szeged város egészét érintő épített örökségvédelmi előterjesztésben Mindezek után érthetetlen, hogy a Rainer-ház még a helyi védelemben részesítettek közé sem került be, mindössze a műemléki jelentőségű terület kategória ad valamennyi védelmet az utcai homlokzatnak.

Leírása: Alagsoros és magasföldszintes, L-alakú, igényes részletképzésű, a reneszánsz mértéktartó eleganciáját sugárzó, eklektikus épület. Tengelyképlete: 7 + K. A szélső axisban elhelyezett szárazkapu-bejáratot sajátos módon nem kiemelték rizalittal, hanem a csekély mértékben hátrébb húzták a hozzá tartozó falfelületet, ami a főpárkányban is megmutatkozik.

A lábazat fölött nagy (jelenleg sajnálatos módon fekete reklámtáblákkal takart) ablakok nyílnak a homlokzat sima felületű, tekintélyes méretű kváderekkel borított, alagsori szintjén. A félköríves szárazkaput is záróköves boltozást megjelenítő kváderek fogják körbe, fölöttük az alapfalfelület - csak a kapu axisában - vízszintesen nútozott.

A magasföldszint vízszintes záródású ablakait záróköves vakolat-keretezés övezi, s egységesen állókonzolok tartotta tympanonos szemöldökök koronázzák. A parapeteket vakolattükör díszíti.

A félköríves fölülvilágító alatt a kapuszárnyak - nyilvánvaló módon, az egykori asztalosárugyár reklámjaként is - igen finom részletképzéssel és gondossággal kidolgozott munkák, amelyeken - mondhatni csodával határos módon - még a hasonló igényességű, kovácsoltvas zárcím és kilincs is megőrződött. Magukat a kapuszárnyak a reneszánsz formavilágából származó motívumokkal ékesek. Epitáfiumokat idéznek a díszes posztamenseken álló, filigrán pilaszterek által tartott félkörívek, fölöttük egy-egy tympanonnal. A félköríveket cizellált kagylók töltik ki. A középső táblák fülekkel és finom profilozással keretezettek. Természetesen az ütközőlécet is fejezet és lábazat díszíti. A széles, klasszikusan háromrészes koronázó párkány jellegét a konzolok és padlásablakok ritmikus sora adja meg. A tetőt - az épület stílusához a leginkább illeszkedő módon - hódfarkú cserép födi. A házban egykor folytatott, gazdag, nagypolgári élet örökségeként szerencsés módon megmaradt a magasföldszint középső termének különlegesen finom részletképzésű, kazettás mennyezetornamentikája konzolsoros holkerekkel, a magas párkánnyal koronázott keretezésű, igen míves, váztáblázatos ajtók, amelyek szintén arra voltak hivatottak, hogy hirdessék a polgárház gazdájának szaktudását. Hasonlóan igényes munka a lépcsőháznak a kapualjból nyíló, félköríves bejárata, valamint a magas, tagolt falburkolat, az utóbbi időben sajnos igen méltatlan, stílusidegen környezetben.

Dr. Ozsváthné Csegezi Monika műemlékvédelmi szakmérnök

Dr. Ozsváth Gábor Dániel műemlékvédelmi szaktanácsadó, örökségvédelmi szakértő  
06 20 9731276